Cégünk két területen foglalkozik gyümölcs termesztéssel:

- 6 ha-os dió ültetvényünk Nemesapáti területen,

- míg 6 ha-os bodza ültetvényünk Babosdöbrétén található.

Mindkét helyen intenzív fajtákat használunk:

- dió fajtája: Milotai bőtermő,

- míg a bodzánál ebben a mikroklímában Harschberg fajtát telepítettünk.

Amit a fekete bodzáról tudni érdemes:

Leírása: bokorrá vagy kis fává növő, évelő növény. Magyarországon őshonos. Szára és hajtása belül üreges. Az üreget fehér bél tölti ki. A fiatal hajtások kérge zöld, később szürkésbarna, papírszerű, alatta zöld, rostos réteg található. Levelei 5-7 páratlan számú levélkéből állnak. Virágzata sárgásfehér, 10-20 cm átmérőjű, lapos tányérra emlékeztet. Május végétől júliusig virágzik. Termése fekete ibolya színű, vörös levű.

Előfordulása: kertekben, utak mentén, szemétlerakó-, törmelékes helyeken, réteken, bozótosokban, nitrogénben gazdag akácosokban.

Felhasználása: szörp, alkoholos ital, méz, leves, színezőanyag, savanyúság, ecet készíthető belőle. Virágja sütve is fogyasztható. A hagyományos angol ketchup egyik fő alkotórésze. Az idős bodzahajtásokon néha egy gombafaj él (Hirneola auriculajudae), ami Kínában, Japánban kedvelt élelmiszer. Szörp készítéséhez csak teljesen érett, kocsány nélküli bogyókat használjunk fel. Jól keverhetők almával, birsalmával és szilvával. Fontos, hogy a bogyókat felhasználás előtt magtalanítsuk, mivel a magvak gyengén mérgezőek. Vigyázat, nemcsak a magvak, hanem a levelek, az éretlen bogyók, a friss kéreg sambunigrin glikozidatartalma miatt mérgező. Görcsöket, hányingert okoz.

Gyűjtési ideje: június-július a virággyűjtés ideje. Száraz időt válasszunk. Augusztus-szeptemberben a teljes érésben lévő bogyókat gyűjtsük.

 

Általánosságban a dióról:

A dió Magyarország egész területén megtalálja a szükséges életfeltételeit, vagyis egyedi fákat vagy ligetes tájgyümölcsöket bárhová ültethetünk. A gazdaságos árutermesztéshez azonban maradéktalanul ki kell elégíteni a termőhellyel szemben támasztott igényeit.
Hazánk területe a dió természetes elterjedési területének északi határához közel van, ezért a hűvösebb országrészek alkalmatlanok üzemi diótermesztésre. A nyugalmi időszakra jól felkészült fák a téli fagyokat károsodás nélkül elviselik. A késő tavaszi fagyokra a korán fakadó fajták fokozottan érzékenyek. A dió a túlzott nyári hőséget is nehezen viseli, főként ha ez szegényes vízellátással párosul. Emellett a dió a nagyon fényigényes növények egyike.
A dió természetes előfordulása a folyók felső folyásának árterében van. Jellegzetes folyókísérő növény, ebből eredően fokozott vízigénye meghatározó jellegű a termesztésben.
Évi vízszükséglete 800-1000 mm. A dió a mélyrétegű, levegős, jó vízgazdálkodású talajon fejlődik kielégítően.

Milotai bőtermő jellemzői:
Szeptember végén érik. A legkiválóbb héjas és béldió. Nagy, gömb alakú, világos színű. Könnyen törhető és tisztítható. Béltartalma 47-52%. Növekedési erélye közepes. Korai, de vontatott fakadású. Kis százalékban a csúcsrügy alatti rügyekből is fejleszt terméseket. Termőképessége és termésbiztonsága jó. A késő tavaszi fagyok ritkán károsítják, mert a fiatal hajtások fagytűrőek. A legkiválóbb áruértékű árufajtánk, amely legeredményesebben a szelektálási körzetében termeszthető.